2023. nov. 1.

Előítélet nélkül

Véletlenül csöppentem bele egy #pedagógusoktitkosélete történetbe. Úgy esett, hogy a hétvégén várható jó időt látva, hirtelen elhatározásképp víz mellé utaztam. Annak ellenére, hogy nem szeretek vízben vagy víz alatt lenni, a víz látványa, mozgása, hangja megnyugtat, szinte kimossa belőlem a fájót, a nyugtalanítót, a felzaklatót. Szombaton a szállás elfoglalása után az első dolgom az volt, hogy elsétáltam a vízhez, hogy odavigyek mindent, ami fáj, ami nyugtalanít, hogy ő szép lassan kimossa belőlem. Közben a nap is kisütött, rengeteg hattyú úszott közel hozzám. Amikor már úgy éreztem távolodhatok a víztől, messzebb a tótól sokadalomba botlottam: kelta családi napot tartottak. Mivel számomra nem általános eseményről volt szó, megálltam, bámészkodtam, ismerkedtem, majd az idegen elkezdett ismerősebbé válni.

A kelta családi nap története úgy kezdődött, hogy egy pedagógus, nyugdíjasként leköltözött Balatonföldvárra. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy honnan ered a város neve. Majd megtudta, hogy egyszer régen egy kelta alapítású földvár állt a környéken. Szulok Károly akkor már hosszú ideje kutatta a város történetét, komoly régészeti gyűjteménye volt az egykori kelta település idejéből is. Ahogy utánaolvasott a hallottaknak, rádöbbent, hogy milyen keveset foglalkozunk ezzel az ősi népcsoporttal, a hazánkban hagyott nyomaikkal, történetükkel. Pedig komoly örökséget hagytak ránk a kelták: a vasművesség, a malomkövek közötti őrlés, a fazekas korongozás a kultúránkban hagyott kelta nyom. A régészeti leletek alapján Balatonföldvár területét már a negyedik században is lakták, egy kelta földvár állt a területén, ami aztán a helység névadója is lett. A települést Földvárként első ízben a 11. században említik, majd a 17-19. században kipusztultsága és a török idők pusztítása miatt csak Földvár-puszta néven találkozhatunk vele.

Azt is megtudtam, hogy a halloween eredete a kelták legnagyobb ünnepére, a Samhainra (nyár vége) vezethető vissza. A Samhain szerint október 31-e jelentette az év végét, november 1. pedig az újév első napja volt, a sötét és hideg évszak kezdete. Mindezt most már én is azért tudom, mert annak idején egy pedagógus, Mayer Marianna Balatonföldvárra költözött, és a pedagógusi kíváncsisága, szervezőkészsége találkozott egy elfeledett kor nyomaival. De másért is emlékezetes számomra ez a találkozás. Azért, mert nemcsak a múlt megismerésével találkoztam, hanem a „másság” barátságos fogadtatásával is. Itt végre nem arról szólt a diskurzus, hogy választani kell (vagy-vagy: halloween-halottak napja-mindenszentek), hanem arról, hogy milyen szépen megfér ez így együtt, ha az ember kíváncsi, nyitott és érdeklődő - akkor nem ellentéteket, ellenségeket lát. Akkor összesimulhat az, amit mások elképzelni sem tudnak. A pedagógiában pedig hatalmas kincs mindez a tudás: tudni kell összesimítani nézeteket, embereket, közösségeket.

2023. ápr. 30.

Mi az amire figyelsz?

Carol Dweck (2006) azokat a tanult hiedelmeinket vizsgálta, melyeket igaznak és valóságosnak tekintünk. Amit igaznak gondolunk, azok tudatosan, de leginkább tudattalanul meghatározzák, 

👉 azt, ahogy a világról gondolkodunk, 

👉 valamint a mindennapi viselkedésünket is. 

A magunkról alkotott képünket is ez a gondolkodásmód határozza meg, aminek a gyökere a gyermekkori környezetünk és szereplőinek bánásmódja, rejtett és nyílt üzenetei. 

Dweck kutatásának középpontjában az állt, hogy miért van az, hogy a tehetségek közül egyesek kimagasló eredményeket érnek el, míg mások kevésbé lesznek sikeresek. Kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy az emberek gondolkodásmódja kulcsfontosságú lehet, ezzel kapcsolatban kétféle szemléletet azonosított:

👉 Az emberek egy része úgy vélekedik az intelligenciáról és képességekről, mint velünk született megváltoztathatatlan adottságra. Őket a rögzült szemléletmód (fixed mindset) jellemzi. 

👉 Azonban azt a meggyőződést, hogy az ember alapvető tulajdonságai kitartással, tanulással és erőfeszítéssel fejleszthetők, fejlődésfókuszú szemléletmódnak nevezte (growth mindset).

Ez a téma az iskolában is a segítségünkre lehet. Carol Dweck egy másik kutatása során azt vizsgálta, hogyan hat a dicséret a gyerekek teljesítményére. A gyerekeknek először olyan feladatot adtak, amit könnyen meg tudtak oldani. 

1. Majd a gyerekek egyik csoportjának azt mondták, hogy ügyesek és okosak, amiért meg tudták oldani. 

2. A másik csoportnál azonban a képességeik helyett az erőfeszítést dicsérték, azt hogy kitartóan dolgoztak.

Ezután a két csoportnak választási lehetőséget kínáltak: 

1. egy nehezebb feladatot kaphatnak, vagy 

2. egy könnyűt választhattak, amit biztosan meg tudnak oldani.

A nehezebb feladatot inkább a kitartásukért és az erőfeszítésükért dicsért gyerekek választották. Az „erőfeszítés” csoport tagjai még akkor is keményebben és hosszabb ideig dolgoztak egy feladaton, ha azt szinte lehetetlen volt megoldaniuk. 

Mégis miért?

😔 A gyereket a képességei miatt (okos) dicsérjük ⟹ Azt gondolja majd, azért értékelik őt, mert okos. Elkezd félni, hogy ne lesz majd értékes akkor, ha hibázik. Ezért inkább nem kockáztat. Nem fog elkezdeni semmi olyat, ahol kudarcot vallhat. ⟹ Csak olyan feladatba fog belevágni, amit biztos, hogy meg tud oldani. ⟹ Nem fog tudni fejlődni. Nem fogja tudni kibontakoztatni képességeit.

😊 A gyereket a kitartásáért dicsérjük. ⟹ Azt gondolja majd, hogy azért értékeljük, mert megpróbálta, mert kitartó, és nem azért, mert meg tudta oldani a feladatot. ⟹ Nem fog félni attól, hogy hibázik. ⟹ Képes lesz hosszú távon feladatban maradni. Szívesen vesz majd részt kihívást jelentő feladatokban, tevékenységekben.

Mi az amire te figyelsz? Mert azt tanítod! 



Dweck, C. S. (2006). Mindset: The new psychology of success. Random House. 
Dweck, C. S. (2020): Szemléletváltás. A siker új pszichológiája. HVG könyvek.

2023. márc. 18.

A közösségi egyensúly kialakítása, avagy előzzük meg az iskolai bántalmazást

Az iskolai bántalmazás egyik kritériuma a hatalmi egyensúlyhiány, ami egyenlőtlen erőviszonyokat jelent, többféle területen nyilvánulhat meg. Testet ölthet fizikai erőfölényként, amikor valaki a fizikai erejét használja fel azért, hogy előnyhöz vagy irányító pozícióba jusson. De a kiterjedt kapcsolati hálók, kommunikációs és fejlett szociális készségek is felhasználhatók destruktív célokra, úgymint pletykák terjesztése, mások lejáratása, „oszd meg és uralkodj” stratégia alkalmazására egy közösségen belül. A folyamat során az elkövető, áldozat és az osztály közössége is érintett, ezért másképp, de minden résztvevőt be kell vonni a megoldásba és megelőzésbe.

Alsó tagozat első osztályában egy új közösség jön létre, a közösségépítés egyik első lépcsőfoka a rendszeres beszélgetőkörök (Gyermekek Háza PP, 1991; körbeszélgetés: Rosenbrand, 2019; proaktív körök: Kalmár és Nagy, 2012), mely során a gyerekek megismerik egymást, hozzászoknak nemcsak a gondolataik, érzéseik, véleményük megosztásához, hanem mások meghallgatásához, és a beszélgetőkör szabályaihoz is.

A beszélgetőkör alapszabályai nálunk: 

  • Mindig egy csoporttag beszél. Tiszteletben tartjuk a beszélő idejét.
  • Nem szakítjuk félbe a másikat.
  • Lehet passzolni.
  • Fiú lányt, lány fiút választ következő beszélőnek – amíg lehetőség van rá. Így elkerülhető, hogy a gyerekek mindig az aktuálisan legjobb barátot válassza.
  • A beszélgetésnek akkor van vége, ha már mindenki megkapta a szólás lehetőségét.

Ez az időszak jó megfigyelési terep a pedagógus számára. Jól láthatóvá válnak azok a gyerekek, akik nehezen hallgatják meg a másikat, mindig ők akarnak beszéli. De felfigyelhetünk azokra a gyerekekre is, akik gyakran passzolnak, vagy ha beszélnek, akkor nagyon félénken, alig hallhatóan teszik azt.

Előbbieket rendszeresen figyelmeztetni kell a „Mindig egy beszél.” csoportszabályra, és azonnal vissza kell adni a szót annak, aki épp beszélt.

Utóbbiakat bátorítani kell arra, hogy hangosabban beszéljenek, kérjék vissza a szót maguknak, bátran álljanak ki magukért. Gyakorolni is kell az énvédelmet: megbeszélve, eljátszva a módjait. Ezek mindig nagyon kedvelt és sikeres „játékok”. 

A gyerekekkel való munka során az egyik legfontosabbnak a közösségi egyensúly kialakítását tartom az iskolai bántalmazás megelőzésért. Amíg nem tanítjuk meg a gyerekeknek a határaikat, amíg nem tanítjuk meg nekik a határaik védelmét, vagy épp mások határainak figyelembevételét, amíg nem válik automatikussá az énvédelem, amíg nem érzik magukénak a szabályokat, addig nehezen beszélhetünk megelőzésről.  

A rendszeres beszélgetőkörök és konfliktusrendező körök hatására elkezd kialakulni egy kiegyenlítettebb beszélgetés. Akkor látjuk majd, hogy elkezd hatni a beszélgetőkör, amikor a hangadók és irányítók visszafogotabbakká, a félénkek és csendesek aktívabbakká válnak a beszélgetőkörök során, valamint a közösség (szemlélők) már elvárja, hogy senki se szakítsa félbe a másikat. Így már nemcsak a pedagógusnak kell fenntartani az egyensúlyt, hanem a gyerekek állnak ki magukért, vagy épp a beszélő mellett. És a cél ez. Az idő előrehaladtával minél kevésbé legyen szükség ránk.