Egy film az iskolai erőszakról

Előrebocsátom, nem vagyok filmkritikus csak egy kíváncsi, filmszerető pedagógus. És ha sikerült időt szakítanom egy-egy filmre mostanában, megpróbáltam olyanokat választani, amelyeknek van valami köze a pedagógiához, tanárokhoz, iskolához.  Most pedig úgy döntöttem elindítok egy poszt-sorozatot a pedagógiai vonatkozású filmekről (ha már úgyis nézem őket). 

Az első a sorban egy belga-holland filmdráma, melynek főszereplője Ben, egy Asperger-szindrómában szenvedő középiskolás fiú. Kiindulópontként ennyit tudtam a filmről és azt, hogy az iskolai erőszak és zaklatás témáját érinti. A kezdő képkockákon azonban az Archlord nevű számítógépes játék avatara futott óriási karddal egy fantasy-birodalomban (azonnal rájöttem kik a célközönség :-), miközben az on-line szerepjáték menüsorban megjelennek a készítők, szereplők nevei és egy mondat: „megtörtént események alapján”. Ezzel párhuzamosan egy nő arról beszélt, hogy egy problémát csak akkor vesznek komolyan az emberek, amikor már késő. Mikor már meghal valaki.

A főcím befejeztével, megismerhetjük Ben, a játékban BenX különleges világát, amelyre a pontosság, rituálék és az állandóság jellemző. Minden reggel ugyanabban az időben, ugyanakkor játszik. Ő Chantrában (a játék helyszíne), a legmagasabb szinten álló játékos, aki óriási kardjával, Scarlite nevű partnernőjével vándorol, harcol, hajózik, kalandozik. A játékban sikeres és magabiztos, az offline élete azonban szorongással és megaláztatásokkal teli. Csakhogy a nehézségeket nem betegsége okozza számára, hanem társai, akik kinevetik, bántalmazzák, levetkőztetik, videóra veszik. Benben érlelődik egy szabadulási terv: kilépni az életből. A történet végét Ben, a szülei és egy „virtuális barátnő” teszik „halálosan kreatívvá”.

A film néha lelassul, máskor pörög. A vágások segítségével, hol a főszereplő szemével látjuk a világot, hol a háromdimenziós játékban, vagy éppen a valós világban külső szemlélőként figyeljük Ben életét. Mindhárom nézőpont megrázó. Nem tudom eldönteni, hogy a történetnek, a főszereplőnek, a rendezőnek, a képi világnak köszönhetem inkább (valószínűleg a felsoroltaknak együttvéve), hogy nem tudtam nem beleolvadni a film világába. Rabul ejtett és azóta sem ereszt. Megtekintése kötelezően ajánlott minden pedagógus számára, utána már maguktól fogják bevinni az iskolai filmklubba.